2011. július 27., szerda

8. Egy nap együtt




„Sokszor eltűnődtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbűvölt? Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bőr, bőr - semmi. Aki először tekint rá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja. S azontúl ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. (...) Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot, ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk.”

8. fejezet

Zuhanyzás közben jutott eszembe, hogy csinálhatnánk egy közös programot holnap Chesterrel. Igazából semmi különlegesre nem gondoltam, simán csak egy kis időt akartam tölteni vele, így amikor letudtam a zuhanyt, írtam neki egy sms-t.
„Szia. Ráérnél holnap? Átjöhetnél… L.” Igazából kicsit ideges voltam. Nem akartam, hogy a felesége olvassa el az üzenetet, és azt sem akartam, hogy Chez úgy érezze, hogy ráakaszkodom, vagy bármi. A két perccel később érkező üzenet azonban megnyugtatott.
„Persze, hogy ráérek. Ott leszek. C.” Szerettem volna ugrándozni, és sikoltozni örömömben, de inkább nem tettem. Boldog mosollyal az arcomon mentem be a szobámba, hogy végre lefekhessek aludni. Szinte perceken belül mély álomba zuhantam, pedig azt hittem, hogy nem fog menni az izgatottságtól. Fogalmam sincs mit álmodtam, de minden esetre kipihentnek éreztem magam, és vidámnak. Szokatlanul vidámnak. Miközben beágyaztam, egyfolytában Chester körül forogtak a gondolataim. Igazából talán az a tegnapi csók a felelős mindenért. Nekem ez egy hatalmas dolognak számított. Az, míg csak ismerkedtünk, és eljártunk együtt ide oda, az nem számított nálam nagy dolognak, mert úgy gondoltam, hogy ez lehet baráti alapú is. Persze attól nap mint nap gondolkodtam, hogy vajon mi a szándéka, és mit akar tőlem. Volt, hogy úgy éreztem, ez talán már több mint barátság, legalábbis más irányba hajlik a dolog. De volt, amikor úgy éreztem, hogy szimplán csak jól érezzük magunkat egymás társaságában és ez az oka annak, hogy találkozgatunk. Azonban a tegnap este mindent megváltoztatott. Egyszerűen éreztem, hogy ez egy új kezdet, éreztem, hogy ő olyat fog nekem mutatni, amit még soha senki más nem. Kis időre félre tettem a gondolataimat, mert nem akartam leforrázni magam a teámmal, amit a kanapémon ülve fogyasztottam el. Bekapcsoltam a TV-t is, amin ment egy idióta vígjáték. Kicsit elidőztem ott, és nevettem jónéhányszor, majd mentem megmosakodni, ezután pedig felkaptam egy fekete rövidnadrágot, és egy fehér pólót. Nem zavart, hogy Chez bármikor betoppanhat - hiszen nem beszéltünk meg időpontot -, mert én úgy vagyok vele, hogy ha tetszem neki, akkor fogadjon el úgy, ahogy vagyok. Az az igazi, aki nem csak cicanadrágban, vagy miniruhában talál szépnek, hanem így, összefogott hajjal, rövidnadrágban és pólóban is. Nem vagyok az a dáma típus, aki úgy van vele, hogy ha jön a barátja, akkor feltétlenül kiöltözik, és kisminkeli magát. Egyáltalán nem. Szeretem a laza sportos öltözékeket, amelyek kényelmesek. Persze egy pici smink van rajtam, mert azért megmaradok nőnek, de csak nagyon minimális. Egy kis szempillaspirál még nem fog egetverően megváltoztatni engem, így elkerülöm azt, hogy ha egyszer itt alszik, és lezuhanyzom, és látni fog smink nélkül, akkor csúnyának találjon. Miután elmostam a bögrémet, és egy meleg szendvicset is összedobtam magamnak, visszaültem a TV elé, és új irányba terelődtek a gondolataim. Ha idejön, akkor hogy köszöntsem? Csak egy puszival? Vagy csókkal? Vagy simán csak egy sziával? Jaj, ez ilyenkor olyan kínos dolog. Mert nyilvánvalóan nem fogjuk megbeszélni, hogy: „Járjunk? Járjunk.” Az olyan gyerekes lenne. Végülis megcsókolt, ami annyit jelent, hogy ő többet akar, és én is, tehát nincs okom problémázgatni. Kikapcsoltam az agyam ezen részét, és a TV-re fókuszáltam. Megettem a reggelim, végignéztem a filmet, majd elmentem fogat mosni. Épphogy befejeztem, már csöngettek. Elszaladtam az ajtóig, majd kinyitottam, és ott állt ő. Fekete nadrág volt rajta, és egy szürke póló. Remek! Ő sem vitte túlzásba.
-         Szia. – Köszöntem neki mosolyogva, és szélesre tártam az ajtót, mire belépett. –
-         Szia. – Köszönt vissza, s mi egyszerre, automatikusan hajoltunk egymás felé, hogy csókkal üdvözöljük a másikat. – Ezután bezártam az ajtót, s mire hátrafordultam, addigra Chez már a kanapémon ült, és engem nézett. Kihagyott a szívem egyet, s azonnal mosoly költözött az arcomra. Hát tényleg itt van! Tényleg az enyém! Ő is visszamosolygott rám, miközben felé vettem az irányt és leültem mellé.
-         Hogy aludtál királylány? – Kérdezte, amikor leültem mellé, és felhúztam a lábaimat. –
-         Mélyen. Jó mélyen. Szinte csak azt vettem észre, hogy lefekszem, és felkelek. De legalább kipihentem magam rendesen.
-         Ah… jó neked. – Mondta vágyakozva és elgyötörten, majd hátrahajtotta a fejét a támlára és behunyta a szemét. Arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon keveset alhatott. – Tegnap sokáig beszélgettem a srácokkal. Tudod meséltem, hogy lesz néhány koncertünk, és át kellett beszélni mindent, próbálunk is, és ilyenkor hajnalban keverek haza.
-         Most mikor értél haza? – Érdeklődtem. Mire ő néhány másodpercig nyitva tartotta a szemét. Gondolom kíváncsi volt a reakciómra. –
-         Négykor. – Mondta, s elmosolyodott azon, hogy én rögtön az órára néztem. –
-         Hát elhiszem, hogy fáradt vagy. Most tizenegy óra van, és elég ha magamból indulok ki, hogy ha én négykor fekszem le aludni, akkor minimum délután kettőig ki sem mászok az ágyamból.
-         Álmos nem vagyok, csak picit fáradt.
-         Szóval akkor ma ne próbáljam leszívni az összes energiádat? – Kérdeztem vigyorogva, mire az ő szemei egyből kipattantak, és ő is vigyorogva nézett rám. –
-         Az attól függ, milyen módszerrel akarod. – Mondta. –
-         Majd megmutatom. – Suttogtam a fülébe, majd adtam egy csókot neki, és felállni készültem, hogy hozzak fagyit, de ő visszarántott, és úgy isten igazából megcsókolt. Eddig még csak a szájra puszi ment köztünk, most azonban nem így történt. Nem volt szükség arra, hogy sokáig várakozzon rá, hogy elnyíljanak az ajkaim, mert én is erre vágytam a legjobban, így szinte azonnal táncba hívtam a nyelvét. Szédületesen csókolt, és csak mégjobb volt, hogy mindkét keze a derekamon volt, és erősen szorított magához. Nekem egyik kezem a tarkóján volt, a másik pedig a mellkasán, így kitűnően érezhettem a szívdobbanásait, amelyek most piszkosul gyorsak voltak. Belemosolyogtam a csókunkba. Jó érzéssel töltött el, hogy ezt én váltottam ki belőle. Önfeledten csókoltam, de mint mindennek, egyszer ennek is végeszakadt, így zihálva váltam el tőle, láttam rajta, hogy őt is lázba hozta a csókunk, így tényleg felálltam, mert úgy voltam vele, hogy jobb, ha lehűtjük magunkat, mert még a végén egymásnak esünk ott a kanapén. Fél perc elteltével, már ott is voltam a dobozzal, és két kiskanállal a kezemben. Nem volt nagy dolog, csak a szokásos eper vanília összeállítás, de mi nagyon jól elszórakoztunk egymás etetésével. Rengeteget nevettünk, hiszen ez olyan volt, mint a láncreakció. Nevetés közben nem tudtam olyan határozottan tartani a kezem, így volt, hogy összekentem az állát fagyival, ami hozta magával a következő nevetéshullámot. Azért ennek is volt jó része, hiszen amikor megettük a fagyit, rögtön felém hajolt és készségesen eltüntette a fagyit az államról, és a nyakamról, amit időközben odakent bosszúból. Nekem köztudottan gyenge pontom volt a nyakam, így meglehetősen nehéz volt tartani magam, ő pedig ezt különösen élvezte. Természetesen visszakapta tőlem. Ezután megéheztünk és pizzát rendeltünk, s míg vártuk, hogy megérkezzen a futár, kiválasztottunk egy filmet. Természetesen vígjátékra esett a választás. Illett a hangulatunkhoz. Mire kiválasztottuk, és betettük a filmet, megérkezett a rendelésünk is. Kifizettem, majd hoztam szalvétákat, poharakat és kólát, lepakoltam mindent a kisasztalra a nappaliban, ami a kanapé előtt volt. Hawaii pizzát rendeltem, mert azon volt sonka is, egy kevés ananász, kis paradicsomos szósz, és sajt is. Megvesztem ezért a pizzáért. Két szelettől többet nem bírtam megenni, Chester hármat pusztított el, majd megittuk a kólánkat. A vállára döntöttem a fejem, ő pedig a derekamon pihentette a kezét, és így néztük a filmet. Sokat nevettünk rajta, de én igazából azzal voltam elfoglalva, hogy belül csitítsam magam, mert nagyon boldoggá tett. Nagyon örültem neki, hogy itt an velem, hogy ennyire jól éreztük magunkat, hogy ennyire felszabadultak voltunk, és az egész olyan tökéletes volt. Szerettem volna még ilyen napokat eltölteni vele, amikor egyszerre a párom, és a barátom is. Úgy éreztem, hogy mellette ez sikerülhet bármikor. Persze most még lesz egy-két koncertjük, de azt kibírom. Nem lesz sokáig távol. Kellőképpen lenyugtattam magam, így képes voltam figyelni a filmre is. Természetesen happy end volt a vége, és reméltem, hogy a mi kapcsolatunk is ugyanilyen szép happy endre fog végződni.
-         Lassan mennem kellene. – Mondta halkan, mire én felsóhajtottam. –
-         Tudom. Menj nyugodtan. Lesz még nem egy, nem két ugyanilyen nap, szóval leszünk még együtt. – Láttam rajta, hogy örül neki, hogy nem kezdtem el hisztizni, hanem megértettem, és a dolog pozitív oldalát néztem.
-         Jó volt ez a nap.
-         Igen, szerintem is.
-         Viszont ha most a fagyi miatt megfáztam, és nem lesz hangom, ugye tudod, hogy kapni fogsz? – Fenyegetett játékosan. –
-         Mit? – Incselkedtem vele, mire ő magához rántott, és újabb csókot zsebelhettem be. –
-         Majd még eldöntöm. – Suttogta az ajkaimnál. –
-         Helyes. – Nevettem. –
-         Szia Lil. – Köszönt el.
-         Szia Chez. – Köszöntem én is, majd néztem, ahogy kilép az ajtón. A vigyoromat senki nem tudtam volna letörölni az arcomról. Rég éreztem már magam ilyen jól, rég voltam ennyire boldog. Éreztem, hogy ezentúl minden másképp lesz. Jöhet bármi, mert semmi nem veheti el tőlem Chestert.         

7 megjegyzés:

  1. hát..aww..!most annyi mindent kiváltott belőlem ez a fejezet..először is most jöttem rá,hogy Lili pont úgy gondolkozik,mint én.De tényleg.És pont ezért teljesen olyan volt,mintha én lettem volna ott a kanapén Chesterrel..:$
    Utána,hogy mi van Talindáékkal,meg a gyerekekkel?Ez sem hagy nyugodni.Bár megértem,hogy Lil még az elején nem akar kérdezősködni.Egyszerűen csak örül,hogy ott van neki Chez.
    Aztán a fejezet végén meg ez járt a fejemben:Ne már!Most tényleg vége van?!Basszus..Nee!Még akarok,még!!*.*
    Nekem ez a fejezet tetszett a legjobban.
    Jah,és tetszik a blog új kinézete.:D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett ez a fejezet:)
    Tetszik, hogy szép lassan bontakozik ki a kapcsolatuk.
    Azt szeretném kérdezni, hogy lesz-e majd Chez szemszög, én nagyon szívesen elolvasnám már, hogy ő mit gondol Lilről és a kapcsolatukról. Milyen viszonyban van a feleségével stb.
    Várom nagyon a kövit:)
    Puszi Judit

    VálaszTörlés
  3. Szia Szívem!

    Ismét csak meghódítottad a szívemet eme fejivel.
    Tetszett...
    Ahogyan a dízi is.

    Bírnám, ha Chesnek elmenne a hangja a fagyitól..:D
    Lehet, hogy gonoszan fog hangzani ez tőlem... de menjen el a hangja.. s elmenne pl. az orvoshoz és találkozna Lil-lel, s megkapná a bűntetését...
    Aj... ne is figyelj rám...

    Tuti lett.

    Már várom a folytatást.

    Puszi
    Dóry

    VálaszTörlés
  4. Szia csaj!
    Visítani szeretnék, de nagyon offon vagyok, szóval csak szolidan: kurva jó lett! :)
    Chez a kis kedves, aranyos... alig várom, hogy előbújjon belőle a vadállat-remélhetőleg az ágyban. :D
    Ügyes vagy, ezt a nyugis részt is nagyon jól megírtad, de tudod mit hiányoltam, de nagyon? Hát egyetlen egy szó sem esett autókról? :D Ez meg hogy lehet? Pedig igényeltem volna. :)
    És a csókok... Jaj... Én is kipróbálnám, bár maradok inkább Mikenál. :D Tudod, onnan neked is egyenes utad lenne. :D
    Nagyon várom a jövő hetet, hogy láthassam hogyan alakulnak a dolgok! *.*
    Puszi!

    VálaszTörlés
  5. jáj,tényleg,egy Chesteres szemszög tök jó lenne*.*
    miért nem nekem jutott eszembe?!:D
    "Chez a kis kedves, aranyos... alig várom, hogy előbújjon belőle a vadállat-remélhetőleg az ágyban. :D"a kis perverz(bár,nem mintha én nem ugyanezt várnám *.*)

    VálaszTörlés
  6. Alakul a molekula.... :o) Ügyes lyány!

    VálaszTörlés
  7. Oh Anyáááááááááááááááááááááááááám! Olvadtam mint az a bizonyos fagyi amit ők ettek. Erre vagyis ezekre a fejikre szót sem találok. Megleptél, elvarázsoltál és egy más világba vezettél át. Autómánia, takaritásmáni és Ches imádat. De valami itt nekem nagyon ismerős! :) De ezt majdan privibe. Tudtam hogy jól irsz és azt is hogy kellőképpen megtudod lepni az embert. Ez most sem volt másképp. Remélem nekik összejön. Legalább nekik jöjjön össze. De igen mi a helyzet Talindával? Erre kiváncsi lennék én is! Várom a kövit, rem olv is tom!

    Pusssssszantalak és Imáááádtam!(L)
    Baba

    VálaszTörlés